Aki manapság azt mondja tud egyet s mást a teáról, az vagy botanikus, vagy teaház tulajdonos, esetleg kíváncsi rajongó, akárcsak jómagam. A széles tömegek számára a tea sajnos egyet jelent a filterek töltelékével, esetleg a nyári melegben a hűtőből kikandikáló ice tea-vel - tisztelet a kivételnek. Nyilván mi sem szeretnénk akadémiai magasságokban értekezni a növény felépítésével, termesztésével, történelmével, európai elterjedésével kapcsolatban, inkább amolyan rövid összefoglalóként néhány bekezdésben összefoglaljuk amit manapság - szerintünk - a teáról egyszerűen illik tudni.

 A növényről

Kezdjünk azzal, hogy mi is a tea (lat.:Camellia sinensis), mint növény. Alapvetően egy szubtrópusi örökzöld cserjéről beszélünk, mely Dél-kelet Ázsiában őshonos. Fehér virágokat hoz, és természetes állapotában akár 2 méternél is magasabbra nő. Általunk oly' nagyra tartott levelei 3-12 cm hosszúak és 3-4 cm szélesek, nyers állapotukban kb. 4% koffeint tartalmaznak. Hogy kis hazánk miért nem dédelgetett soha tea termesztői álmokat (a rizses és narancsos próbálkozások után), az elsősorban a növény szükségleteinek köszönhető. A tea cserje csak olyan tájakon marad életben, ahol az éves csapadékszint eléri az 1270 mm-t és kedveli a savas kémhatású talajt. A legismertebb teák a két fő alfaj, a sinensis sinensis és a sinensis assamica, általában ezek leveleit szüretelik és dolgozzák fel. Előbbi a kínai változat, keskenyebb levelekkel, utóbbi az indiai típus, húsosabb és szélesebb levelű kínai rokonánál.

 A termesztésről

A cserjék termesztése javarészt a szubtrópusi övezetben történik. A teakertek jelentős része 1000-1500 méteres tengerszint feletti magasságon, ritkán még ennél is magasabban fekszik, mivel a tea itt lassabban nő, így több ásványi anyagot vesz fel, jobb íze lesz, mire eléri a szedéshez ideális, kb. egy-másfél méteres magasságot. A levelek szüretelése évente kétszer történik, kizárólag a friss, fiatal levelek kerülnek feldolgozásra. Indiában szinte kizárólag az assamica alfajt termesztik (a híres Darjeeling típusú teák kivételével, mely az Indiában a brit hódítók által meghonosított kínai alfaj válogatott leveleinek keveréke), míg a világ többi részén a sinensis alfaj az elterjedtebb. A szüretelést a minőségi teák esetében kizárólag kézzel végzik, mivel a tealevél minőségének legfontosabb mércéi, hogy mennyire friss maga a hajtás, milyen a színe és hogy mennyire sértetlen.

 A feldolgozásról

A tea feldolgozása minden esetben a szedés utáni fonnyasztással kezdődik, a leveleket gyakorlatilag szétterítik egy vékony rétegben és száradni hagyják, ekkor a bennük lévő folyadék mintegy negyede távozik. Bizonyos fajták esetén ezt a préselés követi, melynek során egy hengerrel még több folyadékot mángorolnak ki a levelekből, hogy azok elérjék a fajtára jellemző ízhatást. Ezután következik az oxidálás (sokszor tévesen fermentálásnak nevezik), kivéve a zöld teák esetén, melyek a fonnyasztás után azonnak szárításra kerülnek. Az oxidálási folyamat hossza határozza meg a feldolgozott tea típusát, 5-70%-os oxidáció esetén oolong teáról, 100% oxidáció után fekete teáról beszélhetünk. Ezt követően az ún. tüzelés során enyhén felmelegítik a leveleket, hogy az oxidációs folyamatot a kívánt szinten állítsák meg, majd a levelek szárításra kerülnek, hogy hosszú távon megőrizzék az elért minőséget. A fentieken kívül egyes tea fajták (pl. Pu-erh) esetén a szárítás előtt újabb oxidációnak teszik ki a leveleket.

 Mi az a FTGFOP?

Amikor a brit kereskedők a 19. század végén nagy mennyiségben kezdték Indiából és Ceylonról Európába szállítani a teát, kidolgoztak egy értékelési rendszert, hogy könnyen behatárolhatóak legyenek a minőségi sávok. Napjainkban jellemzően a Darjeeling típusú teák osztályozására használják. Alapvetően négy főcsoport van, az ún. "por" (a filteres teák többségének alapanyaga), a "morzsalék", a "törött levél" és az "egész (=sértetlen) levél", melyek a levelek vagy törmelék darabok méretét tükrözik. Ezeken belül is sokféle osztály létezik, az OP (Orange Pekoe), FOP (Flowery Orange Pekoe), TGFOP (Tippy Golden Flowery Orange Pekoe) például az "egész levelekből" álló teák kategorizálását segítik. Az elnevezések a különböző korú (rügy, friss hajtás, idősebb hajtások) levelek arányára vonatkoznak. A legjobb minőségű FTGFOP (Finest Tippy Golden Flowery Orange Pekoe) teák kizárólag a legjobb minőségű és legfiatalabb, sértetlen levelekből készülnek, az ide sorolt teákat általában kézzel dolgozzák fel a szedéstől a csomagolásig. Brit teakedvelők körében elterjedt szóvicc az FTGFOP rövidítésre a "Far Too Good For Ordinary People" azaz "Bőven Túl Jó Az Átlag Embernek".

 Hogy került ide?

A tea Kínában egyes források szerint már kr.e. 2000 körül is ismert volt, kr.e. 600 körültől pedig széles körben elterjedt. Ekkortájt már Indiában is ismert volt, rengeteg pozitív hatást tulajdonítottak neki, így nem meglepő, hogy a buddhista szerzetesekkel a tea szeretete is megérkezett a Japán partokra kb. i.sz. 600 körül. Európába - bármilyen furcsa is - a portugál és holland kereskedők segítségével Kínából jutott el a tea, az 1600-as évek közepétől pedig már a britek is ismerték és széles körben fogyasztották is. Az emberek általában hozzájuk - t.i. a britekhez - kötik a teát, ami annak köszönhető, hogy az 1800-as évek közepétől a gyarmataikon nagy mennyiségben kezdtek teát termeszteni és a busás haszon reményében Európába hozták, főként fekete tea formájában. A zöld teák, az oolong és a jobb minőségű leveles teák elterjedése csak a XX. század második felében indult meg igazán, hiszen megfelelő csomagolási technológia hiányában ez lehetetlen lett volna korábban.

 ---

Nos, egy szuszra ennyi fért ide. Ha az ember a Révai Lexikonnál valamivel tömörebb formában szeretne átfogóan írni egy témáról, sajnos óhatatlanul kimaradnak egyes érdekes részletek. Ezért jó, hogy itt vannak nekünk a kommentek, írjatok, kérdezzetek bátran!