A teát és néhány hozzá kapcsolódó szokást előszeretettel társítjuk a britekhez, részben helyesen. Kevesen tudják azonban, hogy némely "tipikusan brit" szokás valójában máshonnan ered. A tea tejjel való ivását például valójában egy francia márkinénak (Madame de la Sabliére) köszönhetik a britek, akik hamar átvették ezt a sokunk számára furcsa fogyasztási módot. Van azonban egy szokás, mely bár szintén francia eredetű és a mai napig nagy népszerűségnek örvend, elterjedése a brit nemességhez köthető. Ez pedig nem más, mint a five o'clock tea, azaz az ötórai tea intézménye.
Történetünk II. Károllyal kezdődik, aki az angol polgári forradalom és az azt követő protektorátus idején a holland fővárosban nevelkedett. Mint korábban említettük, a tea eredetileg a holland kereskedőkkel került Európába, így nem meglepő, hogy az ifjú trónörökös is a frissítő ital megszállotjává vált. Ő és fiatal portugál menyasszonya előszeretettel fogyasztották tehát a teát, és amikor a monarchiát visszaállították Angliában, magukkal vitték a tea szeretetét. Mivel akkoriban a magasabb társadalmi rétegek számára még mindig a királyi család volt a mértékadó, a tea hamarosan átvette a világos sör helyét a brit asztalokon. A portugál menyasszony hozományával Károly olyan - később kulcsfontosságú - gyarmatokat kapott, mint Bombay és Marokkó, valamint hajóik szabadon kiköthettek a portugál gyarmatokon, ezzel a britek előtt kvázi megnyílt a teakereskedelem lehetősége.
Az 1700-as évek elején már több mint 500 teaház várta a londoni teakedvelőket. A viktoriánus kor második felére - azaz az ipari forradalom idejére - a munkásosztály is felfedezte magának a teázást. A bányákban és üzemekben megfáradt dolgozók hazatérve az uzsonna mellé előszeretettel fogyasztották a frissitő hatású italt. A délutáni tea hagyománya azonban mégsem hozzájuk, hanem egy újabb előkelő hölgyhöz, Viktória királynő egyik udvarhölgyéhez, Anna Maria-hoz (1783-1857), azaz Bedford hercegnőjéhez köthető. Mivel az ebéd akkoriban szűkösebbé vált - részben anyagi, részben egészségügyi megfontolásból - a hercegnő megkérte szolgálóit, hogy "csempésszenek" be neki egy kanna teát és egy kis rágcsálni valót a délután folyamán. A legenda szerint a hercegnő meghívta barátait erre a délutáni étkezésre, jellemzően öt óra tájban, a Belvoir Castle-beli szobájába. A menü a teán kívül süteményekből, tortácskákból és szendvicsekből állt. Amikor a hercegnő visszatért Londonba, folytatta e nagyszerű tradíciót. Meghívókat küldött barátainak, melyben "teára és délutáni sétára" hívta vendégeit. A teázással egybekötött baráti csevegés szokása hamar követőkre talált. Az 1870-es évek végére olyan népeszerűvé vált, hogy még egy speciális ruhadarab is megjelent, a teaköntös.
Az 1900-as évek elején a magasabb társadalmi rétegek közkedvelt időtöltése lett az ötórai tea, melynek során barátaikat, üzletfeleiket meghívták egy délutáni teára. A frissítő ital élvezete mellett a legfrissebb pletykákat és üzleti ügyeket is megvitatták, mivel így kötetlen formában, mintegy baráti csevej formájában érintkezhettek egymással. Ez volt a fiatal nemesek számára az egyik legjobb alkalom, hogy "kasztjukbeli" hölgyekkel, urakkal ismerkedjenek, csevegjenek. A teadélután hamarosan a klasszikus uzsonna helyett a társadalmi érintkezés egyik legfontosabb színterévé vált.
Ti szoktatok teadélutánt tartani?
